| |||
Hosszas fejtörést okozott, hogy hogyan lehetne megosztani a család többi tagjával a DSL Internet nyújtotta előnyöket. A lakás bekábelezése helyett egyszerűbb megoldásnak tűnt valamelyik rádióhullámú technológia felhasználása. Megjegyezném, hogy első körben a WLAN (IEEE802.11 szabvány) került szóba, mely árban kb. azonos szinten van, adóteljesítményét tekintve pedig többre is képes, mint egy BT adó-vevő. A Bluetooth melletti döntésem prózai oka mindössze annyi volt, hogy szerettem volna használni Palm kéziszámítógépemet is, melyben integrált BT egység van (Palm Tungsten T3). Később persze kerültek még elő előnyök és hátrányok...
Az első vizsgálódás alkalmával máris kiderült, hogy adóteljesítménytől függően különböző típusú egységek léteznek. Ezeket ún. class-besorolással különböztetik meg. A class 3-as adapterek a leggyengébbek, ezek maximálisan pár méteren belül képesek csak kommunikációra (1mW-os adóvevő). A class 2 adapterek 10 (1-2.5mW), a class 1-esek pedig akár 100 méteres távolságon belül (100mW) is képesek észlelni egymást! Ezek persze viszonylagos adatok. Egy class 1 adapter szabad térben akár 200 méterre is képes adni, de ugyan ezt az adaptert társától vasbeton szerkezettel elválasztva lehet, hogy 5 méteren belül sem veszik észre egymást. Minden esetre érdemes class 1-es adaptert venni, nehogy éppen emiatt kerüljön adótávon kívül a számítógépünk! Az USB adó-vevőnk teljesítményét egyszerűen tudjuk növelni, ha hosszabbítókábel segítségével olyan helyre helyezzük el, ahol nem közvetlenül fal/padló mellé kerül, ezek ugyanis drasztikusan csökkentik az elérhetőségét.
Ha már hálózatot építünk, akkor legalább 2 adó-vevőre szükségünk lesz. Esetemben 2 MSI márkájú USB egységre esett a választás. Ezek mindegyikéhez tartozik egy ún. BD cím, mely egyértelműen azonosítja az egységet. Ezt vagy megtaláljuk az adóra matricázva, vagy lekérdezhetjük a később telepített szoftver segítségével.
 |
| A használt MSI Bluetooth adapter |
