A Microsoft szerint jövő évben megjelenő új generációs Windows rendszere végre megoldja majd az igazán nagy merevlemezek kezelésének a felhasználókat már évek óta sújtó problémáját. A jelenlegi rendszerekben és gépeken ugyanis a 2.2 TB-nál nagyobb tárolókapacitással rendelkező háttértárolók kezelése csak különböző trükkök segítségével oldható meg - amelyek közül a legtöbb azonban komoly teljesítményhátránnyal vagy kényelmetlenséggel jár.

Az alapproblémát az képezi, hogy a merevlemezek logikai kötetekre bontását lehetővé tevő partíciós rendszer a háttértárolók legkisebb elemi tárolási egységeinek, a szektoroknak a címzésére egy mindössze 32-bites számot használ. Mivel egy szektor a hagyományos merevlemezeken 512 bájtból áll, ezért ez azt jelenti, hogy a szóban forgó paraméterek mellett egy-egy meghajtón csak összesen 232*512=2.199.023.255.552 bájt, azaz - tízes alapú hatványokkal számolva - mintegy 2.2 terabájt összkapacitás megcímzésésére adódik mód.

A Windows 8 gond nélkül tudja majd rendszerkötetként is használni a 3TB-os vagy nagyobb merevlemezeket isA Windows 8 gond nélkül tudja majd rendszerkötetként is használni a 3TB-os vagy nagyobb merevlemezeket is

Az ezt meghaladó kapacitású merevlemezeket így a hagyományos rendszerek nem tudják kezelni. A probléma megoldására több alternatívát is kidolgoztak, ezek mindegyike azonban komoly hátrányokkal rendelkezik. Például a fizikailag egyetlen meghajtó két különböző - egy 2.2 terabájtos és egy az afeletti részből álló - logikai meghajóra bontása ugyan elérhetővé teszi a plusz területet, azonban két különböző betűjel használatára, és a szabad kapacitások a kötetetek közötti felosztására kényszeríti a felhasználót. Másik alternatíva az egyedi illesztőprogramok használata - ez azonban szintén problémás ha az adott egységet egyben rendszerindító meghajtóként ill. olyan operációs rendszer alól szeretnénk használni, amelyhez a gyártó nem készítette el ezt a meghajtóprogramot.

Az alapproblémára a Microsoft ugyan már a Windows Vista-ban is bemutatott egy megoldást, amely a hagyományos címzési mód leváltásával, és helyette az ún. GPT partíciós tábla bevezetésével a 2.2 TB-nál nagyobb kapacitású lemezek kezelését is lehetővé teszi, ez a lehetőséget azonban csak a Windows 64-bites kiadásaiban, és azokban is csak akkor használható ha azt ún. UEFI rendszeren futtatják. Ez utóbbi ugyanakkor még jelenleg is csak az új alaplapok egy töredékén érhető el, így nem jelent igazán hathatós megoldást az alapproblémára.

Egy másik probléma, hogy az ilyen nagykapacitású meghajtók esetében a gyártók technológiai okok és a hatékonyabb tárolási sűrűség elérése miatt már nem 512 bájtos, hanem annál nagyobb - jelenleg tipikusan 4KB-os - méretű szektorokat alakítanak ki, amelyekben kevésbé pazarló módon tárolhatók az információk. Az ilyen egységek írása és olvasása ugyanakkor jelentős teljesítménycsökkenéssel jár ha a merevlemezek ezen sajátosságairól az operációs rendszer nem tud. Ekkor ugyanis a merevlemezek egy emuláció használatára kényszerülnek, amelynek során úgy viselkednek, mint ha még mindig csak 512 bájtos szektorokkal dolgoznának - az adatokat azonban valójában természetesen 4KB-os szektorokban tárolják továbbra is.

Az 512 bájtos szektorok emulálása a valójában 4 KB-os szektormérettel dolgozó meghajtókon igen időigényes, a teljesítményt durván csökkentő megoldásAz 512 bájtos szektorok emulálása a valójában 4 KB-os szektormérettel dolgozó meghajtókon igen időigényes, a teljesítményt durván csökkentő megoldás

Mivel azonban a szektorok egyes részeit külön-külön nem, hanem csak egyben lehet írni, így egy-egy virtuális 512 bájtos szektor módosítását a meghajtó csak úgy tudja elvégezni, ha először beolvassa az annak helyt adó teljes 4KB-os szektor tartalmát, módosítja annak a megfelelő 512 bájtnyi részét, majd az így részben már változott 4 KB-os szektort visszaírja eredeti helyére. Ez a folyamat - beleszámítva azt is, hogy az adatok beolvasását követően a pörgő lemez továbbfordul, így ugyanazon szektor írására legkorábban már csak a merevlemez egy teljes fordulatát követően nyílik majd mód - rendkívüli módon lelassíthatja az adatok írását ahhoz képest, mint ha az elemi szektorokat teljes méretükben kezelné a rendszer, amely esetben nyilvánvalóan nem lenne szükség a korábbi adattartalom egyes részeinek beolvasására és megőrzésére a változott adatok felírása előtt.

A Windows 8 azonban végleg leszámol majd ezekkel a problémákkal, mert olyan elemekkel bővíti a meghajtók programozási felületét, amelyek egyrészt lehetővé teszik majd számára, hogy megismerje azok valós tárolási paramétereit, másrészt, hogy gond nélkül elérhesse a 2.2 TB-nál nagyobb egységek teljes kapacitását is egyben, minden kerülőút nélkül. A Microsoft szerint így az új Windows lesz a világ első operációs rendszere, amely probléma nélkül lesz képes az ilyen, ún. Advanced Format, tehát az 512 bájtosnál nagyobb - jelenleg tipikusan 4 KB-os - szektormérettel működő egységek kezelésére, mind azok emulációs, mind natív módjában.

Az optimális teljesítmény elérése érdekében ráadásul Redmond módosítani fogja az NTFS fájlrendszer működését is, hogy az hatékonyan legyen képes együttműködni a 4 KB-os szektorméretű meghajtókon is, és a Windows 8 rendszerindító kódját is felkészíti majd az ilyen, tipikusan nagykapacitású lemezekről történő indulásra is. Az ilyen, 3 TB-os vagy akár annál nagyobb merevlemezek elérésre ráadásul a virtualizált környezetekben, Hyper-V alól is megoldott lesz, és letükrözésük sem jelent majd gondot a VHDx fájlokba.