Amerikai kutatók a napokban jelentették be, hogy elkészítették a világ első olyan processzorát, amelynek magszámát már csak négy számjeggyel lehet kifejezni. Az általuk KiloCore-nak elnevezett lapka ugyanis nem kevesebb, mint 1000 darabot tartalmaz az egymással párhuzamosan működni képes feldolgozóegységekből.

A nem kevesebb, mint 621 millió tranzisztorból álló chip ugyanakkor egy másik rekordot is megdöntött. 1.78 GHz-es üzemi frekvenciájával ugyanis ez az egyetemi kutatólaboratóriumokban valaha készült legnagyobb órajelen működő CPU is egyben.

A KiloCore processzor a működését biztosító alaplaponA KiloCore processzor a működését biztosító alaplapon

A KiloCore e két sajátosságának köszönhetően egyetlen másodperc alatt akár 1.78 billió műveletet is képes lehet elvégezni - bár valós programok esetében (amik utasításainak legtöbbje egy-egy órajelnél többet igényel), ennél valójában kevesebbet hajt végre. Mindezt ugyanakkor rendkívül hatékonyan teszi: ezer magja együttesen is csak 0.7 Wattnyi energiát fogyaszt.

A chip ezzel mintegy két nagyságrenddel működik hatékonyabban, mint egy tipikus mai laptop-processzor. Táplálásához így óriási, sokcellás akkumulátorblokk helyett elég lehet mindössze egyetlen AA ceruzaelem is - ami egy PC esetében persze elképzelhetetlen lenne.

A kutatók szerint új lapkájuk elsősorban az olyan, jól párhuzamosítható műveleteken alapuló alkalmazási területeken nyerhet majd felhasználást, mint például a titkosítás, a videókódolás, valamint persze a hagyományosan szuperszámítógépeken futtatott biológiai, fizikai és klímakutatási modellezés.

Az Intel ugyan az elmúlt évtized második felében még azt jósolta, hogy napjainkra már hasonlóan magas magszámú lapkák dolgoznak majd a PC-kben is - de ez a jóslat egyértelműen nem jött be. A gépek központi feldolgozó egységében található magok száma ugyanis jelenleg még a legerősebb processzorokban is maximum csak egy-két tucatra rúg, és úgy tűnik, hogy az évtized végére is csak alulról közelíti majd a félszázat.

Többszáz mag jelenleg csak a számítási segédkártyákon és a grafikus chipekben található meg - ezen magoknak azonban mindegyike jóval egyszerűbb, mint amik egy CPU-ban munkálkodnak.