A NASA egy első hallásra meglepő - már-már sci-fi-nek hangzó - módszerrel kutathat hamarosan a földönkívüli élet nyomai után, és talán fel is fedezhet ilyet. A módszer lényege ugyanis az, hogy a téridő a Nap körüli görbületét használja fel - mintegy távcsőként - erre a célra.

A gravitációs lencsehatás

Azt, hogy a tér és az idő szövete a nagy tömegű testek körül jelentős mértékben meghajlik, már Einstein óta tudni. Mi több, a kiváló fizikus elméletét a relativitásról pont a szóban forgó görbület által okozott lencsehatással igazolták először a gyakorlatban - és most pont ez lenne az, ami az idegen élet nyomain felfedezéséhez is hozzásegíthet minket.

A téridő a Nap körüli görbülete, egy művészi ábrázolásbanA téridő a Nap körüli görbülete, egy művészi ábrázolásban

Egy új tanulmány szerint ez a lencsehatás (az SGL) olyan nagyfokú nagyítást tehet lehetővé, amivel semmilyen belátható időn belül az emberiség által építhető űrtávcső vetekedhetne. A gravitációs nagyítás révén ugyanis akár a Földtől 100 fényév távolságra található bolygók is közvetlenül megfigyelhetővé válhatnak - mi több, felszínükön akár néhány kilométeres struktúrák felismerésére is lehetőségünk nyílhat majd.

Jobban nagyít, mint bármilyen emberi teleszkóp

Ilyen részletességű megfigyelésre még a nyár elején szolgálatba állt - és azóta már egy rakás fantasztikus képeket is küldött - James Webb teleszkóp sem lenne képes. A Nap segítségével és a körülötte a tér görbülete révén előálló lencsehatással felturbózva azonban ez is lehetővé válna - igaz, egy kis hátulütővel.

Ez utóbbi az, hogy egy-egy kép elkészítéséhez hónapokra vagy talán évekre is szükség lenne, részben amiatt, hogy a nagyítólencsét nem mi irányítjuk, részben pedig az átmeneti zavarok okozta zaj okán. Ez utóbbi kiszűrését ugyanis csak a nagyon sok adat gyűjtése és az azokból statisztikai módszerekkel a közös jellemzők kigyűjtése teszi lehetővé - az eredmény azonban vélhetően így is elképesztő lenne.

Az egyetlen lehetőségünk jelenleg

"Egy ilyen misszió potenciális tudományos megtérülése példátlan lenne, amit egy tényleges csillagközi küldetéssel lehetne csak összehasonlítani - aminek megvalósítására viszont persze mai technológiával esélyünk sincs”, magyarázza Henry Helvajian, a tanulmány egyik szerzője. „Belátható időn belül ez az egyetlen lehetőségünk, hogy részleteket tudjunk meg a naprendszeren kívüli, a mi anyagbolygónkhoz hasonló planétákról.”