Kiderült: Már megbízhatóbb adattárolók az SSD-k, mint a merevlemezek

Kiderült: Már megbízhatóbb adattárolók az SSD-k, mint a merevlemezek
2022-09-18T14:09:58+02:00
2022-09-24T19:31:48+02:00
2022-10-17T02:50:44+02:00
  • Az adatmentő laborokra itt információs csomópontokként kell gondolni, mert napi szintű kapcsolatban vannak nem csak egymással de nagyobb cégekkel is, ahol több száz gép van a farmon, meg rendszergazdákkal, akik szintén nagy gépparkokat üzemeltetnek, stb. Tehát nem csak az egyik oldalt látják, hanem mindkettőt és nem csak felsőkategóriás eszközöket tesztelnek, hanem minden is kerül a merítésbe (pl. iskolákban nem jellemző a high end hardver, sokkal inkább a low budget). Ha ezt az információhalmazt vetjük össze a BackBlaze-ével, az már jóval életszerűbb eredményt ad véleményem szerint.
    Mutasd a teljes hozzászólást!
  • Érdemes lett volna megkérdezni a világ nagyobb adatmentő laborjait, és az ő válaszaikkal ellensúlyozni ezt a statisztikát.

    Ez sem ad releváns eredményt.
    Az adatmentő cégek csak és kizárólag hibás meghajtókkal találkoznak.
    De azt nem tudják, mekkora százaléka kerül hozzájuk adatmentésre a meghibásodott egységek közül.
    És azt sem tudják, hogy az eladások arányában mennyi a meghibásodási arány.

    Szélsőséges esetben egy forgalmazásból kivont szériát jónak minősíthetnek, mivel alacsony volt az adatmentésre beadott egységek száma.
    Mutasd a teljes hozzászólást!
  • Véleményem szerint ebből a statisztikából több fontos dolog hiányzik és ezért csak a felszínt karcolgatja, amivel rossz irányba tolva a mérleget, hamis képet ad a témáról. Érdemes lett volna megkérdezni a világ nagyobb adatmentő laborjait, és az ő válaszaikkal ellensúlyozni ezt a statisztikát. Induljunk ki abból, hogy a vonatkozó JEDEC szabvány szerint a konzumer SSD-knél a szükséges adatmegőrzési idő 1 év 30C-on, vállalati SSD-knél pedig csak 3 hónap 40C-on annak ellenére, hogy a gyártási technológiák szavatolják, hogy átlagos használatot feltételezve kb. 8 évig megtartsa a NAND az adatokat. Viszont gyártási hibák mindig is voltak és lesznek - a wafer széléből készülő, gyengébb NAND chipeket a normális gyártók selejtként kizárják, mások viszont bagóért felvásárolják és olcsó termékeket dobnak piacra belőle (lásd pl.: Adata, Kingfast, Kingston, PNY, stb.).

    - Tehát a budget kategóriát nem vizsgálták, viszont ezeknek az elhullási rátája igen magas a bennük alkalmazott gyenge minőségű vezérlők és NAND modulok miatt: ha már 2-3 évet kibírnak az csodaszámba megy. Ráadásul minél kevesebb NAND modul van abban az SSD-ben, egy adott adatmennyiség felírása annál nagyobb írásterhelést jelent neki arányaiban. Van egy (a legkelendőbb) 120-240-480 GB-os TLC modelleket tartalmazó dobozom, amiben a szétírt NAND-os, alkatrésznek való donorokat tartom: van közte olyan, ami 4 TB írással 3%-os, de az átlag is max. 7 TB írással 30% alatti.

    - Nem vizsgálták SSD topológia szerint sem (pedig az kritikus), mert nagyon más egy MLC NAND és egy 3D MLC NAND, vagy egy SLC-nek illetve QLC-nek felprogramozott (ma már nem gyártanak külön topológiájú NAND-okat, hanem a vezérlő programozásával állítják be, hogy melyik cella milyen: így lehet akár egy modulnak az egyik fele SLC cache, a másik fele pedig mondjuk MLC, TLC vagy QLC tároló).

    - Ehhez kapcsolódik a hosszú távú adatmegmaradás kérdése, amit szintén nem vizsgáltak és ami az élethosszig tartó megbízhatóság nagy részét adja: amikor a NAND tápellátása megszűnik, az egyes cellákban tárolt töltések egyfajta szivárgásba kezdenek (NAND bleeding vagy charge bleeding). Minél több állapotban működik a meghajtó, annál rosszabb a helyzet: az SLC-meghajtóknál nem okoznak különösebb gondot, de napjainkban már kiszorították őket az újabb technológiákkal. Az SLC meghajtók még egyszerű bináris elven, két állapottal működnek: 0 vagy 1, vagy van töltés vagy nincs. Az MLC-eszközök cellái két Bitet tárolnak, ezért három töltési állapotuk van, plusz a töltés hiánya. A TLC cellánként három Bitnyi adatot tárolhat, így hét töltési szintet használ plusz a töltés nélkülit. A QLC már erőltetett a cellánként négy Bitjével (15 szint plusz a töltés nélküli). Ha egy QLC eszközön jelentős mértékű bleeding indul meg, akkor szimplán a hibajavítási technológiákra hagyatkozva az adatok elszivárgása ellen semmit sem lehet tenni, azok véglegesen elvesznek. Tartósságára nézve egy kiváló minőségű SLC több tíz évig is eltarthat. Egy MLC 9-10 évig is elketyeghet (szintén jó minőségű és jó állapotban lévő NAND-ot feltételezve). Egy mai modern SSD általában TLC topológiájú: ezek akár néhány évet is kibírhatnak, feltételezve, hogy a jó minőségű NAND-jaik jó állapotban vannak. Emellett egyre több a QLC is, de azokat elég magukra hagyni pár hétre tápellátás nélkül, mert akkor rögtön kiderül, hogy mennyire megbízhatóak valójában. És már itt kopogtatnak a PLC-k is, hadd ne mondjam... Valószínűleg senkit sem érdekel, hogy tovább működtethető-e egy SSD, ha közben a rajta lévő adatokat elveszíti. Aztán vannak még olyan, kevéssé ismert dolgok is, amik befolyásolhatják az adatmegmaradást, mert egyes Bitek véletlenszerűen átfordulhatnak tőlük (természetesen nem csak az SSD-kre, de a HDD-kre is hatnak, ahogy a memóriakártyákra, pendriveokra, stb. is): ezek a napkitörés és a kozmikus sugárzás - itt egy előadás a témában, ha valakit érdekel: Frissítsd a böngésződet

    > "Elektromos meghibásodás esetén egy hagyományos HDD esetén többnyire van lehetőség kinyerni még az adatokat."

    Egyetértek (CMR / PMR HDD esetén, viszont a TRIM funkciókat is használó SMR HDD adatmentés szempontjából olyan állatfajta, mint az SSD).

    > "SSD esetében viszont egy zárlat ezt végérvényesen ellehetetleníti."

    Az attól függ, hol történik az a zárlat: pl. Sandisk SSD-kben (Plus, Z400, stb.) típushibaként szokott egy kondenzátor zárlatba menni a NAND tápvonalon, amitől "no media" a lemezkezelőben. 3 perc cserélni, utána működik tovább. Más tészta, ha például megfut a tápegység 5 voltos ága, akkor vagy megfogja a TVS ill. az eFUSE, vagy tényleg örökre búcsút lehet inteni az adatnak.

    > "A mechanikai strapabírás viszont szintén jobb az SSD-knél."

    Egyértelmű, egyetértek.

    > "Egy ügyfelemnek 500Gigás külső HDD-jén volt az ÖSSZES családi fotó, excelek, stb. Amikor leesett az asztalról forgás közben, a tű belekarcolt a felületbe, ezzel "mágneses porfelhőt" hozva létre, mely beterítette a lemezt, azaz minden adat olvashatatlanná vált."

    Esetleg érdemes lenne újra megpróbálni beadni egy tisztakamrás "zuhanyra", mert az elmúlt években nagyon sokat fejlődött a fizikailag sérült médiájú HDD-k menthetősége: ha csak nem karcolta végig a felület nagy részét és a korábbi vizsgálatnál szakszerűen vették ki a fejegységet, akkor a média többi része megtisztítható és fejblokk csere után az adatok egy része menthető a karcos részek kihagyásával (értelemszerűen annál több, minél több érintetlen rész van).

    A történelmi hitelesség kedvéért: tű a lemezjátszókban van, a HDD-ben a fejek vannak a "voice coil" által mozgatott aktuátor karok végein, a tövén pedig az előerősítők (preamp), ezt az egészet flexibilis szalagkábel köti össze a panelen lévő elektronikával és HSA-nak (Head Stack Assembly) hívják.


    Szumma szummárum, véleményem szerint hossztávú adattárolásra még mindig a CMR / PMR HDD jobb, mint akármilyen mai konzumer SSD.
    Mutasd a teljes hozzászólást!
  • Ebből a statisztikából viszont egy fontos dolog hiányzik:
     - Elektromos meghibásodás esetén egy hagyományos HDD esetén többnyire van lehetőség kinyerni még az adatokat.
     - SSD esetében viszont egy zárlat ezt végérvényesen ellehetetleníti.
    Legalábbis 1 évvel ezelőtt még ezen a véleményen voltak adat-helyreállítással foglalkozó cégek.

    A mechanikai strapabírás viszont szintén jobb az SSD-knél.

    (Egy ügyfelemnek 500Gigás külső HDD-jén volt az ÖSSZES családi fotó, excelek, stb. Amikor leesett az asztalról forgás közben, a tű belekarcolt a felületbe, ezzel "mágneses porfelhőt" hozva létre, mely beterítette a lemezt, azaz minden adat olvashatatlanná vált.
    Mutasd a teljes hozzászólást!
Tetszett amit olvastál? Szeretnél a jövőben is értesülni a hasonló érdekességekről?
abcd