Bármelyik horrorfilmbe simán elmehetne a fenti videón látható robotgyerek, amit amerikai kutatók a gyerek és szülők kapcsolatának tanulmányozására építettek.
Diego-San-t úgy programozták be, hogy az pontosan úgy viselkedjen, mint ahogy a valóságban több kisgyereknél is megfigyelték - viszont ezt következetesen tegye, hogy a vele készült mérési eredmények összehasonlíthatóvá váljanak.
Segítségével sikerült bebizonyítaniuk, hogy a gyerekek a nevetést használják a felnőttekkel - elsősorban anyjukkal - történő kapcsolat megerősítésére olyan korban, amikor más módszerük még nincs nagyon a kommunikációra.
A fáma arról nem szól, hogy a tesztalanyok a kísérleteket követően még hány napig szenvedtek rémálmoktól, Diego-San miatt.
